Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Évek óta nem követem különösebb figyelemmel az Oscar és a Golden Globes díjkiosztói körüli eseményeket, csupán a jelölt és a nyertes filmek listáját szoktam átnézni. Vesztemre idén is belekukkantottam az egyik ilyenbe és azt kell mondanom, hogy hosszú ideje nem verte ki semmi ennyire a biztosítékot nálam. Igazából a tévés jelöltek miatt nyálaztam át az idei Arany Glóbusz-jelöltek névsorát, de a szemem sajnos odatévedt a "legjobb idegen nyelvű film" címére nomináltakhoz.
Próbálom szóba önteni azt a döbbenetet, amit akkor és ott éreztem, de egész egyszerűen nem megy. A vér és méz földjén, mint legjobb külföldi film? Jelölés a The Flowers of war-nak? Ne értsetek félre, ez nem valami sznob kiáltvány a Torinói ló mellet, de azért egy ilyen nagy presztízsű rendezvény igazán adhatna arra, hogy milyen képet sugároz a filmről, mint művészetről. Egyáltalán mióta számít A vér és méz földjén idegen nyelvű filmnek? Vajon mekkora véletlen kell ahhoz, hogy pont a kezdőfilmes Angelina Jolie készítse el az év öt legjobb nem angol nyelvű filmjének egyikét? Egyébként tudtommal Jolie (akit színésznőként amúgy kedvelek) szimultán forgatott egy angol és egy szerb nyelvű változatot, egyet az amerikai, egyet pedig az európai piacra. Ennek fényében igazán nem értem, hogy miért nem az amerikai filmek közé sorolták a rendezői debütálását. Ennél még aggasztóbb, hogy a film a jelölést úgy kapta meg, hogy még be sem mutatták, ráadásul az interneten is csupán fél tucat zavaros kritika kering róla. Felmerül a kérdés, hogy a Golden Globe - amit elméletileg a külföldi kritikusok ítélnek az arra érdemeseknek - miért égeti magát egy olyan alkotással, amit elméletileg még nem is láthatott szélesebb közönség? Felettébb gyanús. Ahogy az is gyanús, hogy miért kaphatott jelölést a szintén bemutatás előtt álló The Flowers of war. Szó se róla, Zhang Yimou a világ egyik legragyogóbb vizuális érzékkel bíró rendezője és már a film előzetese is döbbenetes képi megoldásokat tartalmaz, de miért van az, hogy nem tudom elhessegetni azt a gondolatot, hogy a nomináció ezúttal arról szól, hogy az amerikaiak lekötelezzék a kínai elvtársakat, akik bármelyik pillanatban ellehetetleníthetik az éppen aktuális hollywoodi produkciót a saját kis piacukon (Ahogyan azt megtették az Avatar-ral). Pár évvel ezelőtt egyébként ugyanígy az Arany Glóbusz jelölőbizottsága került kínos helyzetbe, amikor a másik neves kínai rendező, Chen Kaige Ígéret című nagyeposzát választotta be az öt jelölt közé. A később széles körben is hozzáférhetővé váló film a nem túl magas színvonal miatt közröhej tárgyává vált, a jelölést viszont utólag már nem lehetett visszavonni.
Így, vagy úgy, a trendek most már tisztán kivehetőek. A Kínai Népköztársaság mindenkori presztízsprodukcióinak bérelt helye van a jelöltek között és mostantól bármelyik hollywoodi sztár által dirigált produkció, ahol a rendező elkurjantja, hogy lóvári vagy hottentotta nyelven kíván filmet forgatni, automatikusan esélyes lesz a „legjobb idegen nyelvű film” címére. Csak azt sajnálom, hogy mindeközben a világ jobb sorsra érdemes és egyébként is virulens nemzeti filmgyártásai kismajomként tolonganak, hogy végre őket is felvegyék az egyik ilyen listára. Na mindegy, nem puffogok. Meg egyébként sem láttam őket. Mert ezúttal sem láthattam őket.
UPDATE: Mióta a fenti szöveg íródott, elérhetővé vált a Yimou film kamerás változata.
